Bevezetés

Az állandó bizottságok
A törvényalkotási bizottság és a nemzetiségeket képviselő bizottság
Eseti és vizsgálóbizottságok
A bizottsági elnökök értekezlete
A bizottságok működése és ülésezése

 

Az állandó bizottságok

Az Országgyűlés rendszerint az alakuló ülésén hozza létre az állandó bizottsági rendszerét és ennek keretében dönt arról, hogy hány bizottság kerüljön létrehozásra, azok milyen elnevezéssel, továbbá hány taggal és tisztségviselővel működjenek.

Az Országgyűlésről szóló törvény előírja, hogy kötelező létrehozni a Mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgáló bizottságot, valamint alkotmányügyi kérdésekkel, költségvetéssel, külügyekkel, honvédelemmel, európai uniós ügyekkel, nemzetbiztonsággal és nemzetpolitikával foglalkozó állandó bizottságot.

Az állandó bizottságok feladatköre alapvetően a kormányzati feladatokhoz igazodik, de ez a megfelelés nem merev: működött már olyan állandó bizottság, amely két vagy több minisztérium ügyeivel foglalkozott, de volt arra is példa, hogy egy minisztériumhoz tartozó terület két állandó bizottsághoz tartozott. Emellett egyes állandó bizottságokat az Országgyűlés a belső működésével, illetőleg a képviselők jogállásával összefüggő kérdések megoldására hoz létre. (Ilyen az ügyrendi kérdésekkel foglalkozó bizottság, illetve a Mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgáló bizottság.)

1990-ben az Országgyűlés alakuló ülésén 14 állandó bizottságot hozott létre, a ciklus végén pedig 18 bizottság működött. Az 1994–98-as ciklusban az alakuló ülést követően 17 állandó bizottság működött, a ciklus végén pedig már 19. Az 1998–2002-es ciklusban 22 állandó bizottság alakult meg, és számuk a ciklus során 23-ra nőtt. 2002 és 2006 között minden addiginál több, összesen 25 állandó bizottság tevékenykedett. A 2006–2010-es ciklusban az Országgyűlés egy egyszerűbb és költségtakarékosabb bizottsági rendszert alakított ki 18 állandó bizottsággal. A 2010–2014-es ciklusban 20 állandó bizottság működött; számuk a 2014–2018-as ciklusban 14-re csökkent. 2018-ban az Országgyűlés az alakuló ülésen – a 2014-ben létrehozott bizottsági struktúrán nem változtatva – ismételten 14 állandó bizottság létrehozásáról döntött.

Az állandó bizottságok az Országgyűlés kezdeményező, véleményező, javaslattevő, törvényben és a házszabályi rendelkezésekben meghatározott esetekben ügydöntő, valamint a kormányzati munka ellenőrzésében közreműködő szervei.

Az állandó bizottságok feladata, hogy folyamatosan segítsék az Országgyűlést a törvényalkotó és ellenőrző tevékenységében, előmozdítsák az Országgyűlés tárgyalásának eredményességét. A törvényalkotási eljárásban igen jelentős az állandó bizottságok szerepe, mivel a részletes vitát 2014 óta nem a plenáris, hanem a bizottsági üléseken folytatják le. A bizottságokat is érinti továbbá minden olyan ügy, amely az Országgyűlés feladata, sőt, saját kezdeményezésükre foglalkozhatnak mindazokkal a kérdésekkel, amelyeket az állami és társadalmi élet adott területén alapvető jelentőségűnek tartanak. Mozgásterük tehát rendkívül tág, és ezt az ellenőrző funkció gyakorlása során is kamatoztathatják. A bizottságok a jelöltek meghallgatásával fontos szerepet töltenek be egyes közjogi tisztségviselők megválasztása, illetve kinevezése során.

Az állandó bizottságok tevékenysége az Országgyűlés főbb funkcióihoz kapcsolódik. Az egyes állandó bizottságok munkájában ugyanakkor eltérő súlyú a törvényalkotó munkában való közreműködés, illetve a kormányzati munka ellenőrzése.

Az állandó bizottságok egyes feladataik elvégzésére albizottságokat hozhatnak létre. Az adott bizottság feladatkörébe tartozó törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását, továbbá a deregulációs folyamatokat figyelemmel kísérő albizottság létrehozása valamennyi állandó bizottság számára kötelező.

Az állandó bizottság munkájában bizottsági tagként lehetőség szerint minden képviselőcsoportból annyi képviselő vehet részt, amennyi a frakciók közötti létszámaránynak megfelel. Az állandó bizottságokban tehát, a parlamenti arányoknak megfelelően a kormánypárti képviselők vannak többségben. A Kormány tagja és az államtitkár kivételével minden képviselő – ideértve a függetleneket is - számára biztosítani kell, hogy egy bizottság munkájában részt vehessen.

A Mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgáló bizottságban, továbbá a vizsgálóbizottságokban a kormánypárti és az ellenzéki képviselőcsoportok együttesen ugyanannyi taggal rendelkeznek (paritásos bizottság).

A bizottságok többségének – a parlamenti arányoknak megfelelően – kormánypárti elnöke van. Egyes bizottságok élén azonban – ahol a Kormány feletti ellenőrzés nagyobb hangsúlyt kap – ellenzéki képviselők állnak. Törvény rendelkezése alapján ilyen a Nemzetbiztonsági bizottság, valamint a parlamenti szokásjog alapján a Költségvetési bizottság.

A bizottságok tisztségviselőit és tagjait a képviselőcsoportok vezetőinek javaslata alapján az Országgyűlés választja meg a képviselők közül.

 

A törvényalkotási bizottság és a nemzetiségeket képviselő bizottság

Az állandó bizottságoktól eltérő, sajátos feladatokat lát el a törvényalkotási bizottság és a nemzetiségeket képviselő bizottság.

A törvényalkotási bizottság az Országgyűlés jogalkotási tevékenysége során eljáró, annak javaslattevő, véleményező, törvényben és a határozati házszabályi rendelkezésekben meghatározott esetekben ügydöntő szerve. A törvényalkotási bizottság súlyát jelzi, hogy elnöke egyben az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke. A törvényalkotási bizottság a részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatokat megvitatja, és azokról állást foglal. A törvényalkotási bizottság a tárgyaló bizottságok által benyújtott, általa támogatott részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatokat, valamint az általa megfogalmazott módosítási javaslatokat egy indítványba, az összegző módosító javaslatba foglalja össze. A törvényalkotási bizottság a részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatokkal kapcsolatos állásfoglalásáról, valamint a tárgyalás befejezéséről összegző jelentést nyújt be. Az Országgyűlés plenáris ülése ezt követően vitát folytat a bizottsági jelentésekről, valamint az összegző módosító javaslatról, amelynek elfogadásáról – módosító javaslat fenntartásának vagy az összegző módosító javaslat valamely pontjának külön szavazásra kérése hiányában - egyetlen szavazással dönt. A törvényalkotási bizottságnak tehát e tekintetben ügydöntő jogköre van, mivel a bizottság határoz arról, hogy milyen módosító javaslatokról szavazzon az Országgyűlés.

A nemzetiségeket képviselő bizottság a nemzetiségek érdekeit, jogait érintően az Országgyűlés kezdeményező, javaslattevő, véleményező és a kormányzati munka ellenőrzésében közreműködő szerve. E bizottság állást foglal a Kormány által előterjesztett, a nemzetiségek helyzetéről készített beszámolóról, valamint az alapvető jogok biztosának beszámolójáról. A bizottság elnöke kezdeményezheti, hogy a Házbizottság valamely napirendi pontot a nemzetiségek érdekeit, jogait érintő napirendként határozzon meg, amelynek vitájában a szószóló is részt vehet. A bizottság tagjai a nemzetiségi listáról mandátumot szerző képviselő, valamint a nemzetiségi szószóló. A 2014-2018-as parlamenti ciklusban a bizottságot kizárólag nemzetiségi szószólók alkották, akiket, bár nem képviselők, a bizottságban – a plenáris üléstől eltérően – szavazati jog illet meg. 2018-ban ugyanakkor a német nemzetiségi lista kedvezményes mandátumot szerzett az országgyűlési választáson, és nemzetiségi képviselőt juttatott az Országgyűlésbe. Így a bizottságnak a jelenlegi parlamenti ciklusban – a 12 nemzetiségi szószóló mellett – immár nemzetiségi képviselő tagja is van, akinek jogállása az országgyűlési képviselők jogállásával azonos.  Az Országgyűlés a bizottságot mind 2014-ben, mind 2018-ban Magyarországi nemzetiségek bizottsága elnevezéssel hozta létre.

 

Eseti és vizsgálóbizottságok

Az Országgyűlés eseti bizottságot az azt létrehozó határozatban megjelölt ügyeknek a határozatban megállapított ideig történő intézésére alakíthat, így jellemzően valamely aktuális ügy intézése érdekében. Ilyen volt például a korábbi ciklusokban a nemzeti lovas program előkészítése, a parlagfű-mentesség előmozdítása, a műsorterjesztéssel és a digitális átállással kapcsolatos pályázati eljárás ellenőrzése, az innováció és fejlesztés, továbbá az új alkotmány előkészítése.

Az Országgyűlés bármely, az Országgyűlés ellenőrzési feladatkörében felmerülő, közérdekű, interpellációval, kérdéssel (azonnali kérdéssel) nem tisztázható ügy megvizsgálására vizsgálóbizottságot hozhat létre. Ugyanakkor az ilyen vizsgálatnak több korlátja is van: nem hozható létre vizsgálóbizottság egyedi jogi felelősség megállapítására, továbbá olyan ügyben, amely az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, illetve az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Nem terjedhet ki a vizsgálat olyan ügyre, amely a döntés előkészítésének szakaszában van. Nem terjedhet ki a vizsgálat továbbá olyan ügy megvizsgálására, amely folyamatban lévő büntető-, szabálysértési, polgári vagy hatósági eljárás tárgya.

A vizsgálóbizottság felállítását a képviselők egyötöde kezdeményezheti, létrehozásáról, megalakításáról, megbízatásának idejéről az Országgyűlés dönt.

Az eseti és a vizsgálóbizottságok feladatait az ezeket létrehozó országgyűlési határozat rögzíti.

A vizsgálóbizottság tisztségviselője, illetve tagja csak képviselő lehet. Az eseti bizottság tagjainak legfeljebb fele viszont lehet olyan személy is, aki nem képviselő, e tagokat azonban nem illeti meg szavazati jog.

Munkájának eredményéről mind az eseti, mind a vizsgálóbizottság jelentést nyújt be az Országgyűlésnek, amely azt plenáris ülésén megvitatja, majd dönt a jelentés elfogadásáról.

 

 A bizottsági elnökök értekezlete

A bizottságok tevékenységének összehangolásában, a bizottságok működésével kapcsolatos vitás kérdések egyeztetésében és rendezésében, valamint a bizottságok működését érintő javaslatok véleményezésében fontos szerep hárul a bizottsági elnökök értekezletére, amely szükség szerint ülésezik, de rendes ülésszakonként legalább három ülést tart. Az értekezletet a házelnök hívja össze és vezeti.

 

A bizottságok működése és ülésezése

A bizottságok létrehozására és működésére vonatkozó szabályokat az Országgyűlésről szóló törvény, valamint az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló országgyűlési határozat állapítja meg. A bizottságok működési rendjüket e kereteken belül maguk határozzák meg. Ha a házszabályi rendelkezések vagy – amennyiben a bizottság ügyrendet fogadott el – a bizottság ügyrendje a bizottság működésére külön rendelkezéseket nem tartalmaznak, a bizottság tárgyalása során az Országgyűlés plenáris ülésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

Főszabályként a plenáris ülések alatt a bizottságok nem ülésezhetnek. Az üléseket a bizottság elnöke (akadályoztatása esetén az alelnöke) hívja össze, az ülés napirendjének elfogadására az ülés megnyitását követően kerül sor. A határozatképességhez a tagok több mint felének jelen kell lennie. Az Országgyűlésről szóló törvény lehetővé teszi, hogy egy távol lévő bizottsági tag a bizottság egy másik tagját bízza meg a helyettesítésével.

A bizottsági üléseken 2012 áprilisa óta már nemcsak a sajtó, hanem – a bizottság elnöke által meghatározott létszámban – hallgatóság is részt vehet. A bizottság zárt ülést rendelhet el minősített, illetve személyes adat, üzleti titok vagy törvény által védett más adat védelme érdekében. (Jellemzően zárt ülésen tanácskozik például a nemzetbiztonsági, illetve a mentelmi ügyekkel foglalkozó bizottság.) A bizottsági ülésről szó szerinti jegyzőkönyv készül, amely – a zárt ülések jegyzőkönyveinek kivételével – az Országgyűlés honlapján minden érdeklődő számára hozzáférhető.

Az eseti és vizsgálóbizottság működésének szabályaira – az Országgyűlés vagy a bizottság eltérő rendelkezésének hiányában – az állandó bizottság működésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.