Európai uniós tevékenység

Lezárva: 2018. március 21.

Magyarország Alaptörvényének értelmében az Országgyűlés Magyarország legfőbb népképviseleti és jogalkotó szerve. A 2004. május 1-jei EU-csatlakozással egyes jogalkotó hatáskörök átkerültek az Európai Unió intézményeihez (Európai Bizottság, az EU Tanácsa, Európai Parlament). Ez a hatáskör-átruházás nem a jogkörökről való lemondást, hanem egyes jogalkotó hatásköröknek a többi uniós tagállammal közös gyakorlását jelenti.

Az Európai Unió joga 2004. május 1-től a magyar jogrendszer részévé vált, s az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti jogszabályokkal szemben. Az elsődleges uniós jogot az alapszerződések alkotják, a másodlagos jogforrások pedig az uniós intézmények jogalkotó tevékenysége eredményeként keletkező jogszabályok. Az uniós tagság időpontjától a hazánkban alkalmazandó jogszabályok jelentős része az Unió intézményei által kerül elfogadásra. Azokon a területeken, amelyeket az uniós jog kimerítően szabályoz vagy ahol az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, nincs lehetőség nemzeti szabályozásra. Ez alól csak az uniós jog által megengedett körben vannak kivételek. A lisszaboni szerződés meghatározza azokat a politikákat, amelyeknél az Unió a tagállamokat támogató, összehangoló vagy kiegészítő hatáskörei rendelkezik vagy amelyek megosztott hatáskörbe tartoznak: ezeken a területeken a nemzeti parlamenteknek megmaradt a törvényalkotási hatásköre.

Törvényalkotást igényelhet a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése, például az irányelvek esetén. Az irányelv az elérendő cél tekintetében kötelezi a tagállamot, de a megvalósítás módját, illetve a saját jogrendszerbe való beillesztést a tagállamra bízza. A másik kötelező erejű uniós jogforrás a rendelet, s mivel ez a jogszabály közvetlenül alkalmazandó, ezért csak kivételesen róhat további jogalkotási feladatot a nemzeti parlamentre. A kötelező erejű határozat a parlament számára jogalkotási kötelezettséget keletkeztethet.

A 2009. december 1-jén hatályba lépett lisszaboni szerződés pontosan felsorolja azon területeket, amelyeken a tagállami nemzeti parlamentek tevékenyen hozzájárulhatnak az Unió jó működéséhez:

  • a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló jegyzőkönyvvel összhangban az Unió intézményeitől tájékoztatást kapnak, és kézhez kapják az uniós jogalkotási aktusok tervezeteit;
  • a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben meghatározott eljárással összhangban figyelemmel kísérik a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását;
  • a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség keretében az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 70. cikkével összhangban részt vesznek az uniós politikák e területen való végrehajtását értékelő eljárásokban, és az említett szerződés 80., illetve 85. cikkével összhangban részt vesznek az Europol politikai ellenőrzésében, valamint az Eurojust tevékenységének értékelésében;
  • az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 48. cikkével összhangban részt vesznek a Szerződések felülvizsgálati eljárásaiban;
  • az EUSZ 49. cikkével összhangban értesítést kapnak az Unióhoz való csatlakozási kérelmek benyújtásáról.

A lisszaboni szerződés első alkalommal biztosítja annak a lehetőségét, hogy adott esetben egy nemzeti parlamenti kifogás megakadályozhassa egy javaslat tárgyalását, különösen egyes ún. passerelle, azaz átvezető záradékok esetében, a határon átnyúló családjogi kérdések (EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdése) vagy az egyszerűsített szerződésmódosítási eljárások során (EUSZ 48. cikkének (7) bekezdése). Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ogytv.) 72. §-a, valamint az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II. 24.) OGY határozat (a továbbiakban: HHSZ) 144. § alapján az országgyűlési kifogás megtételére az Európai ügyek bizottságának a kifogás megtétele feltételeinek fennállásáról benyújtott jelentése alapján kerülhet sor, az Országgyűlés határozatával. A jelentés elfogadását követően az Országgyűlés elnöke a kifogást haladéktalanul továbbítja az Európai Tanács elnökének, illetve a Tanácsnak, és egyidejűleg a Kormányt is tájékoztatja.

Az európai uniós jogalkotásról való jobb parlamenti tájékoztatást segíti a 2006 szeptemberében indult, ún. "Barroso-kezdeményezés", amely révén a tagállamok nemzeti parlamentjei a közzétételt követően haladéktalanul, közvetlenül megkapnak minden jogalkotási tervezetet és konzultációs dokumentumot. Ezzel kapcsolatban kiemelendő, hogy az Európai Bizottság 2016. szeptember 1-jétől ezen dokumentumokhoz az eTrustEx adatbázison keresztül biztosít hozzáférést.

Az európai uniós tagság után a vonatkozó törvény az Országgyűlésnek lehetőséget teremtett az uniós jogalkotásban való közvetett részvételre, ez által biztosítva a Kormány uniós döntéshozatali tevékenységének ellenőrzését. Ezt szolgálja az Ogytv-ben szabályozott, ún. egyeztetési eljárás. Ez egy különleges parlamenti eljárás, amely során az Országgyűlés illetékes bizottsága ellenőrzi a Kormány által képviselni kívánt tárgyalási álláspontot, így az eljárás keretében a Kormány és az Országgyűlés közösen alakítja ki az európai uniós jogszabálytervezetekre vonatkozó magyar álláspontot.

Az Országgyűlés ellenőrző tevékenységét európai uniós ügyekben is ellátja, fontos feladata a Kormány beszámoltatása annak munkájáról. Ennek parlamenti eszközei (interpellációk, kérdések, bizottsági meghallgatások, parlamenti vitanapok, vizsgálóbizottságok) uniós ügyekben is alkalmazhatók.

Az Ogytv. 69. §-a a Kormány tájékoztatási kötelezettségének egyéb eseteit is meghatározza:

  • Különleges módon teljesíti a Kormány tájékoztatási kötelezettségét az Európai Tanács üléseivel kapcsolatban. Az Európai Tanács az Európai Unió stratégiai intézménye, tagjai a tagállamok állam- illetve kormányfői, saját állandó elnöke és az Európai Bizottság elnöke. Magyarországot a miniszterelnök képviseli az Európai Tanács ülésein. Az üléseken kiemelt jelentőségű, stratégiai döntések születnek, amelyek azonban nem bírnak jogszabályi kötelező erővel. Ezekben az ügyekben - a lehető legszélesebb körű konszenzus megteremtésének céljával - a miniszterelnök előzetes tájékoztatót tart. A tájékoztatás az ún. Európai Uniós Konzultációs Testület ülésén történik, amelyen az Országgyűlés elnöke, az országgyűlési képviselőcsoportok vezetői, az európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottság elnöke és alelnöke, az alkotmányossággal foglalkozó bizottság elnöke és a külügyekkel foglalkozó bizottság elnöke vehetnek részt a törvény alapján. Az üléseken részt vehetnek továbbá az Országgyűlés elnöke által meghívott más személyek. A miniszterelnök az általa az Európai Tanács ülésén képviselni kívánt álláspontról a nyilvánosság kizárásával tájékoztatja az Európai Uniós Konzultációs Testület tagjait, s megvitatja azt a résztvevőkkel.
  • Hasonló megbeszélés tartható egyéb stratégiai jelentőségű uniós politikai eseményekről (pl. diplomáciai csúcstalálkozók); amennyiben a konzultációs ülést nem hívják össze, a Kormány rendszeres tájékoztatást köteles adni ezen eseményekről.
  • Az Európai Tanács üléseiről a miniszterelnök utólagos tájékoztatást is nyújt az Országgyűlés plenáris ülésén.
  • A Kormány évente tájékoztatja az Országgyűlést Magyarország európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről.

Az Országgyűlés ellenőrzési eszközei közé sorolható az a rendelkezés is, amelynek értelmében az Országgyűlés meghallgathatja a Kormány által a Bizottság, a Bíróság, a Törvényszék, a Számvevőszék és az Európai Beruházási Bank igazgatótanácsa magyar tagjainak javasolt személyeket. A meghallgatásokra az Európai ügyek bizottsága előtt kerül sor, ugyanakkor az európai uniós tisztséggel összefüggő feladatkörrel rendelkező állandó bizottság is meghallgatja a javasolt személyeket. Ez a meghallgatás természetesen különbözik a kormányzati, állami tisztségre javasolt személyek meghallgatásától. Az uniós tisztségre jelölt személyek meghallgatása nem kötelező, emellett a bizottságok nem szavaznak, illetve nem hoznak határozatot a jelölt alkalmassága tárgyában.